Treehorn kívánsága (3/5)

“Kívántam egy tortát és megkaptam,” mondta Treehorn.
“Nagyon szép torta, drágám,” mondta Treehorn mamája. “Milyen figyelmes a papád, hogy nem felejtett el hozni neked! Csak ne felejtsd el a szabályunkat a reggeli édesség evésről. Várnod kell estig, hogy ehess a tortából.”
“Van még hátra egy kívánságom,” mondta Treehorn. “Még nem döntöttem el, mi legyen az. Talán egy tévékészülék.”
“Papád és én megnézünk ma este egy tévéműsort,” mondta Treehorn mamája. “A tévénézésről szól, és arról, hogy vajon kell-e tévézni. Esetleg te is megnézhetnéd velünk.”
Treehorn papája visszajött a konyhába.
“Treehorn, remélem a példám jó lecke volt számodra,” mondta. “Abban a pillanatban, amikor észrevettem, hogy emelkedik a gázszámlánk, fölhívtam a társaságot, hogy küldjenek hozzánk ki gázóra leolvasót. Oldd meg a problémákat, amint keletkeznek. Ezt a leckét tanultad meg ma reggel, remélem.”
“Nézd meg a tortámat,” mondta Treehorn.

"Szép torta, és szerencsés gyerek vagy, hogy olyan mamád van, aki erre is gondol,” mondta Treehorn papája.
“Egy dzsinntől kaptam,” mondta Treehorn. “Találtam egy palackot kint és kiengedtem belőle a dzsinnt. Először egy születésnapi tortát kívántam, aztán gyertyákat. Már csak egy kívánságom maradt. Próbálom kitalálni, mi legyen az.”
“Meg kell tanulnod döntést hozni, Treehorn,” mondta a papája. “Nem lehetünk tutyi-mutyik.”
“Chester, egy finom egytálételt szeretnél ma estére vagy inkább egy zselét?” kérdezte Treehorn mamája.
“Nem tudom. Bármelyik jó, drágám,” mondta Treehorn papája.
“Bárcsak ne használtam volna el már két kívánságomat,” mondta Treehorn.
“Amit érdemes kívánni, azért érdemes dolgozni, fiam,” mondta Treehorn papája.
“Amint kitalálom, hogy mi a következő kívánságom, csak megint ki kell engednem a dzsinnt a palackból,” mondta Treehorn. “Szerencse, hogy rátaláltam.”

“Mindenki a maga szerencséjének kovácsa,” mondta Treehorn papája. “Azoké a szerencse, akik megdolgoznak érte.”
“Nem kellett megdolgoznom érte,” mondta Treehorn. “Csak kimentem a kertbe és megláttam a palackot. Csak ennyi volt az egész. Egyáltalán nem kellett dolgoznom.”
“A munkát semmi sem helyettesíti, Treehorn,” mondta a papája. “A munka saját maga jutalma.”
“Bármikor csinálhatok egy finom lime zselét,” mondta Treehorn mamája, a hűtőszekrénybe nézve. “A lime mindig finom. Olyan szép a színe.”
“Bemegyek az irodába, Emily,” mondta Treehorn papája. “Treehorn, emlékezz a mai kis leckénkre. Oldd meg a problémákat útközben. És dolgozz, Treehorn. A munka a válasz mindenre.”
“Vagy készíthetek egy mártást, beleteszem az összes maradékot,” mondta Treehorn mamája.

Miután Treehorn papája elment az irodába és Treehorn mamája elment a nappaliba port törölni, Treehorn felvette a palackot. Kedve támadt kívánni valamit, de nem tudta biztosan, mit kívánjon.
Kívánhatna egy millió dollárt, de nem tudná hová tenni. Még a szobájában és az íróasztal fiókjában lévő extra hellyel sem lenne elég a hely egy millió dollárnak.
Kívánhatna egy pónit, de a szülei talán nem engednék, hogy megtartsa. Kívánhatna egy saját tévékészüléket, de lehet, hogy az szebb lenne, mint a szüleié és el akarnák vele cserélni.
Kopogtak az ajtón, és Treehorn kinyitotta.
“Meg kellene néznem a gázórátokat,” mondta a férfi az ajtóban.
“A pincében van,” mondta Treehorn. “Látod ezt a palackot? Van benne egy dzsinn. Ha kihúzom a dugót, lehet még egy kívánságom.”

“Nézd, nem azért mert nem érdekel a palackod és a dzsinned, de nekem dolgom van. Ha mindenkit meghallgatnék, aki beszélgetni akar velem, nem tudnám elvégezni a munkámat, nemde?”
Elindult lefelé a lépcsőn a pincébe.
Treehorn a palackra nézett. Talán kívánhatna egy másik palackot egy másik dzsinn-nel. Így lenne még három kívánsága.
Treehorn mamája jött be. “A gázóra leolvasó jött?” kérdezte.
“A pincében van,” mondta Treehorn.
“Amint elment, bemegyünk a városba, Treehorn. “Most felmegyek és felveszem a zöld kosztümöt. Így biztos lehetek benne, hogy az új kalap pontosan illik majd hozzá.”
“A dzsinn visszament a palackba. Ha eldöntöttem mi a kívánságom, kiengedhetem,” mondta Treehorn.
“Az jó, drágám,” mondta Treehorn mamája. “A szép pulóveredet vedd fel, ha megyünk a városba.”

Csengettek. Treehorn barátja, Moshie volt az.
“Átjöttem megnézni, hogy milyen ajándékokat kaptál a szülinapodra,” mondta Moshie.
“Nem kaptam semmit, de később talán sok ajándékot kapok,” mondta Treehorn.
“Lehet, de lehet hogy nem,” mondta Moshie. “Tavaly csak azt a béna pulóvert kaptad.”
Odament és megnézte a tortát. “Rajta kéne lenni a nevednek,” mondta. “Így bárki születésnapi tortája lehet. Csokoládés? A csokistól hányingerem van. Ha csokis, nem kérek belőle.”
“Nem tudom milyen,” mondta Treehorn. “Nem szeletelem fel addig, amíg meg nem gyújtottam és el nem fújtam a gyertyákat. Akkor kívánhatok valamit.”
A gázóra leolvasó feljött a pincéből.
“Hogyhogy nem tetted rá a nevét a tortára?” kérdezte Moshie. “A szülinapi tortán rajta kell legyen a név. Mindegy milyen hülye név, rajta kell legyen a tortán.”

<- Előző | Következő ->