Írta: Florence Parry Heide
Rajzolta: Edward Gorey
Treehornnak születésnapja volt.
Az első dolga az volt, hogy helyet csinált a lehetséges ajándékoknak. A szülei nem adtak sok mindent az előző születésnapjaira, lehet, hogy majd most bepótolják.
Az összes zokniját és pizsamáját berakta az inges fiókjába, hogy legyen helye néhány ajándéknak.
Aztán megtisztított egy nagy helyet a szobájában azzal, hogy egymásra rakott egy kupacba több kupac holmit, így sok kis kupac helyett lett egy nagy. Így bármilyen sok ajándékot kap, mindegyiknek lesz helye.
Mielőtt lement volna, úgy döntött, hogy a fiókos szekrényét betolja a sarokba, el az útból, arra az esetre, ha kapna a születésnapjára egy saját tévékészüléket.
Mielőtt lement volna a lépcsőn, Treehorn felhívta a barátját, Moshie-t.
“Ma van a születésnapom,” mondta Treehorn.
“Nekem karácsony után van a születésnapom,” mondta Moshie. Ezért sosem kapok túl sok mindent. Utálom, hogy pont karácsony után van a szülinapom.”
“Nem tudom, mit fogok kapni,” mondta Treehorn. “Talán egy saját tévékészüléket.”
“Én tavaly két Monopoly játékot kaptam,” mondta Moshie és letette a telefont.
Treehorn lement a konyhába. A mamája a hűtőszekrényt tisztította.
Mindenféle üveg és kancsó volt a konyhapulton. Treehorn nem látott egy ajándékot vagy tortát se.
“Kár lenne ezért a sok maradékért,” mondta a mamája.
“Ma van a születésnapom,” mondta Treehorn.
“Valóban, drágám,” mondta a mamája. Azon tűnődöm, legyen-e torta vagy valami hasonló. Talán a papád gondoskodik róla. Az aszalt szilváid az asztalon vannak, Treehorn.”
Treehorn leült a konyhaasztalhoz. “Valamit kéne csinálnom a maradékból,” mondta Treehorn mamája. “Talán egy egytálételt. Vagy valamilyen salátát. Vagy egy finom zselét.”
Elkezdte visszapakolni az üvegek egy részét a hűtőszekrénybe.
Treehorn papája jött be a konyhába.
“Tudod milyen nap van ma, Treehorn?” kérdezte.
“Igen,” mondta Treehorn. “A születésnapom.”
“A hónap első napja van,” mondta Treehorn papája. “Mit jelent ez számodra?”
“Ajándékokat és egy szülinapi tortát,” mondta Treehorn.
“A hónap első napja azt kell jelentse, hogy ezen a napon kell befizetni a számlákat. Hiánytalanul Treehorn, hiánytalanul. A férfi becsületessége a férfi erénye.”
“Vennem kell egy új kalapot, ami illik a zöld kosztümömhöz,” mondta Treehorn mamája. “A kalap újra divatba jön.”
“Csak most fizettem ki a kosztüm számláját, Emily,” mondta Treehorn papája.
“Nem várhatunk egy kicsit azzal a kalappal?”
"A kosztüm nem kosztüm hozzá illő kalap nélkül,” mondta Treehorn mamája.
Treehorn elkezdte enni az aszalt szilváját.
“Emily, át kéne néznem veled pár számlát, ha nincs ellenedre,” mondta Treehorn papája. “A gázszámla magasabb, mint valaha. Valami baj lehet a gázórával. Felhívtam a társaságot és megkértem őket, hogy küldjenek ki a házhoz ma reggel egy gázóra leolvasót.”
“Remélem hamar jön,” mondta Treehorn mamája. “Mielőtt elindulnék a városba új kalapot venni.”
“Mindent a maga idejében,” mondta Treehorn papája. “Előbb át kell néznünk a számlákat, mielőtt új kalapokról gondolkodunk. Tudnunk kell, mire megy el a pénzünk, Emily.”
Treehorn mamája és papája átment a nappaliba.
Treehorn azon tűnődött, milyen ajándékokat fognak adni neki a születésnapjára. Talán egy kutyát. Lehet, hogy már kint is van egy kutya a kertben. Még az is lehet, hogy egy pónit. Korábban sosem engedték állatot tartani, de meggondolhatták magukat a szülei.
Kisétált a hátsó ajtón. Nem látott sem kutyát, sem pónit, de úgy nézett ki, mintha valaki egy lyukat ásott volna a földbe, tehát lehet, hogy volt itt valahol egy kutya.
Arra gondolt, milyen nevet adna a kutyának. Ha fehér lenne fekete pöttyökkel, Pöttyösnek hívhatná.
Treehorn odament a földben lévő lyukhoz. Pont olyan lyuk volt, amit egy kutya ásna, ha csontot rejtene el, vagy csontot ásna ki.
Valami volt a lyukban. Treehorn benyúlt érte és kivette. Valami palack félének nézett ki. Sosem lehet tudni, mikor lesz szükséged egy palackra, gondolta Treehorn, ezért bevitte a konyhába. Sárral volt borítva. Le kell tisztítania.