Treehorn kincse (3/5)

“Gyere le és köszönj Bertha néninek, Treehorn,” mondta Treehorn mamája.
Bertha néni nagyon hasonlított Treehorn papájára, gondolta Treehorn, csak nem volt bajsza.
“Tehát ő itt Treehorn,” mondta Bertha néni. “Pont úgy néz ki, mint szegény Ferd bácsi.”
“Köszönjél Bertha néninek, Treehorn,” mondta Treehorn mamája.
“Mi leszel, ha nagy leszel, Treehorn?” kérdezte Bertha néni.
“Gondoltuk esetleg a bankszakmában fog elhelyezkedni,” mondta Treehorn mamája.
Bertha néni bólintott. “A bankszakma nagyon jó. Ott mindig tudni, hol állsz a sorban.
Treehorn arra gondolt, hogy ideje kimenni és megnézni a fát.

“Van valami hobbid, Treehorn?” kérdezte Bertha néni.
“Ó, Treehornnak nagyon sok hobbija van, ugye, Treehorn?” mondta Treehorn mamája.
“Szeretem az olyan fiúkat, akiknek van hobbija,” mondta Bertha néni. “A túl sok munka is megárt.”
Csengett a telefon. Treehorn kiment az előszobába felvenni. Treehorn barátja, Moshie volt az.
“Milyen unalmas egy nyár,” mondta Moshie. “És mindjárt kezdődik az iskola. És az unalmas lesz.” Moshie a telefonba ásított. Moshie sokszor ásított. “Megírtad már az olvasónaplódat?”

Treehorn a FEJETLEN HORROR-ból tervezte írni az olvasónaplót. A tanár nem mondta, hogy képregényből is lehet írni az olvasónaplót, de azt sem mondta, hogy nem lehet.
“Még nem írtam meg,” mondta Treehorn.
“Én sem,” mondta Moshie.
“A fánkon lévő levelek pénzzé változnak, leszedtem párat és így sok új képregényt tudtam venni,” mondta Treehorn.
“Megvetted a MÚMIA ÁTKA-t?” kérdezte Moshie.
“Nem volt meg nekik,” mondta Treehorn.
“Elcserélem tíz baseball kártyára,” mondta Moshie.
“Nincs meg,” mondta Treehorn.
“Odaadom érte a két legjobb üveggolyómat,” mondta Moshie.
“Nem tudtam megvenni,” mondta Treehorn.
“Jó kis barát vagy te,” mondta Moshie és letette a telefont.
Treehorn visszasétált a nappaliba.

“Természetesen nem az én dolgom, Emily, de Treehorn kicsit sápadtnak tűnik,” mondta Bertha néni. “Nincs jó színe.”
“Igen, Treehorn,” mondta Treehorn mamája. “A szabadban kéne játszanod.”
“Most kimegyek,” mondta Treehorn. “A fa levelei pénzzé változnak. Már le is szedtem huszonhatot. Ha megértek, szedek még párat.”
“Szeretem a természetet kedvelő fiúkat,” mondta Bertha néni. “Ferd bácsi is szerette a természetet. A világ összes fáját megismerte pusztán a levele alapján. Az összeset a világon,” mondta Bertha néni. “Te is felismered őket, Treehorn?”
“Eddig azt hittem, hogy ez juharfa, de most, hogy pénzzé válnak a levelei már nem vagyok biztos benne,” mondta Treehorn.
“Ferd bácsi mindig biztosan tudta,” mondta Bertha néni. “Ha valamit érdemes tudni, azt érdemes jól tudni, szokta mondani. Utána kell olvasnod a dolgoknak, Treehorn. Ferd bácsi mindennek utána olvasott.”
“Ó, Treehorn örökké olvas,” mondta Treehorn mamája.

Ismét csengett a telefon. Treehorn elindult az előszobába, hogy felvegye.
“Úgy tűnik a helyén van az esze,” mondta Bertha néni. Treehorn kifelé menet belenézett a tükörbe de nem vett észre semmi változást.
“Hello, Emily,” mondta Treehorn papája a telefonba.
“Itt Treehorn beszél,” mondta Treehorn.
“Majd máskor beszélgetünk Treehornról, Emily,” mondta Treehorn papája. “Csak azért telefonálok, mert ma este nem tudok veletek menni vacsorázni. Sajnálom, hogy ki kell hagynom Bertha néni látogatását, persze, de az üzlet az üzlet.”
“Itt Treehorn beszél,” mondta Treehorn. “És a fán lévő levelek pénzzé változnak.”
“Emily, majd máskor beszélünk a pénzről,” mondta Treehorn papája.
“Itt Treehorn beszél,” mondta Treehorn.
“Akkor miért nem szóltál, Treehorn?” mondta Treehorn papája. “Mondd meg a mamádnak, hogy nem érek haza vacsorára.”

Treehorn visszasétált a nappaliba.
“Természetesen nem az én dolgom, Emily," mondta éppen Bertha néni, “de ez a zöld virágos minta egészen borzasztó. Persze, ha neked tetszik, hát legyen.”
Treehorn megmondta a mamájának, hogy a papája nem jön haza vacsorára. Aztán azt mondta, “kimegyek a kertbe és megnézem, hogy átváltozott-e már pénzzé még több levél.”
Treehorn kiment, hogy megnézze a fát.
A fa minden egyes levele átváltozóban volt. De még nem voltak teljesen készen.
Leült várakozni. Elővette az egyik új képregényét.
BÁING! BÁING! NÉZD! A GOLYÓK LEPATTANNAK RÓLA! SEMMI SEM TUDJA MEGÁLLÍTANI ŐT - SEMMI!
Treehorn egyszer-egyszer felnézett a levelekre. Már majdnem le lehetett szedni őket.
Treehorn mamája behívta. “Treehorn, gyere be. Megfázol ott kint.”

<- Előző | Következő ->