Treehorn kincse (2/5)

A tegnapi rágóját a fán lévő üregben hagyta, ezért most azt kivette és betette a dollárt tartalmazó borítékot a helyére. Aztán leült és nekidőlt a fának. Képregényt olvasott és rágta a rágóját.
Miután háromszor kiolvasta, megnézte a hátsó borítóját.
A KÖVETKEZŐ SZÁM: A MÚMIA ÁTKA!
ELKÉPESZTŐ HORROR!
VÉRFAGYASZTÓ TERROR!
HÁTBORZONGATÓ, IDEGTÉPŐ VÁRAKOZÁS!
NE HAGYD KI A MÚMIA ÁTKÁT!
Treehorn már éppen kellemesebben kezdte érezni magát, mikor felnézett a fára.
A levelek megváltoztak. Felállt és közelebbről is megnézte. Nem volt benne teljesen biztos, de mintha a levelek kezdtek volna pénzzé változni. Nem az összes, de sok.
Kell szereznie egy létrát, ha szedni akar belőlük.

Bement a konyhába. A mamája a festővel beszélgetett.
“Ez a zöld egyáltalán nem lett jó,” mondta Treehorn mamája a festőnek. “Fűzöldnek kellett volna lennie. Ez nem fűzöld.”
“De azért szép ez a zöld,” mondta a festő. “El kell ismerni, hogy szép ez a zöld.”
“A fán lévő összes levél átváltozik pénzzé,” mondta Treehorn.
“Olyan szép nap van drágám, kint kéne játszanod,” mondta Treehorn mamája.
“Kint játszom,” mondta Treehorn. “Csak egy létráért jöttem be. Kölcsönvehetem a létrádat?” kérdezte a festőt. “A fa összes levele átváltozik pénzzé.”
“Nézd,” mondta a festő. “Nekem is van elég bajom. Most meg még a mamád is panaszkodik a zöldemre, te pedig a fádra. Én olyan gondokról tudnék mesélni neked, amitől sírva fakadnál.”

“Kölcsönvehetem a létrádat?” kérdezte Treehorn. “Persze,” mondta a festő, “ha visszahozod.”
Treehorn a hátsó ajtóhoz vitte a létrát. A mamája a hátsó lépcsőket söpörte.
“Mit csinálsz a létrával?” kérdezte.
“Néhány levél azon a fán kezd pénzzé válni,” mondta Treehorn. “Felmászok és szedek párat.”
“Tudod mi a véleménye papádnak a létrára mászásról,” mondta Treehorn mamája. “Legyél nagyon-nagyon óvatos.”

Treehorn a fának támasztotta a létrát. Felmászott és megnézte a leveleket.
Sok pénz már teljesen kész volt. Leszedett huszonhatot. Volt még sok olyan, ami éppen átváltozóban volt, de még nem érett meg teljesen. Később vissza tud értük jönni és leszedni.
Visszavitte a konyhába a létrát.
“Nézd,” mondta Treehorn a festőnek. “Mondtam, hogy a levelek pénzzé válnak.”
A festő sóhajtott. “Az én időmben a gyerekeknek meg kellett dolgozniuk a pénzért. Ha engem kérdezel, a mai gyerekek el vannak rontva.”
Treehorn az esőkabátja zsebébe tette a pénzt. Aztán elsétált a szomszédos boltba, hogy vegyen pár új képregényt.

Odasétált a képregényes polchoz és mindegyikből elvett egyet, ami még nem volt meg neki. Nem árulták a MÚMIA ÁTKA-t, de volt sok másik jó. Még arra is maradt pénze, hogy rágógumit vegyen.
Volt egy olyan rágó, aminek a csomagolásában baseball játékosok képei voltak. Treehorn amúgy is ezt vette volna, mert ez NAGYOBB RÁGÓ volt (“Mindig egyre Nagyobb Rágó”), de azért jó volt, hogy kép is járt hozzá a játékosokról, annak ellenére, hogy Treehorn nem igazán kedvelte a baseballt.
Még mindig maradt pénze, ezért választott huszonhárom édesség szeletet és tizenhat üveg üdítőitalt.
“Hé,” mondta a pultos lány. “Biztos valami partit tartasz. Van elég pénzed kifizetni ezt a sokmindent?”
“Igen,” mondta Treehorn, kiszámolva a pénzt. “És még sokkal több lesz. A kertünkben lévő fának a levelei pénzzé változnak.”
“Szerencse fia vagy,” válaszolta a lány.

Treehorn azt gondolta, hogy kétszer kell megtennie az utat, de végül az esőkabát zsebeinek segítségével sikerült egy fordulóval.
Felvitte a lépcsőn a holmikat. Az összes új képregényt a kupac tetejére tette a szobája padlóján, a baseball játékosok képeit tartalmazó rágógumikat egy másik kupacba az előző kupactól jobbra. Amint megérik még pár bankjegy, abból is csinálhat egy kupacot. Még sosem volt egy kupacnyi bankjegye. Játékpénze már volt egy halom, de az nem ugyanaz.
A üdítős üvegeket sorba rendezte körben a szobában, az édesség szeleteket egy kupacba a polcra. Aztán elolvasta a képregényes kupac tetején lévő képregényt.
Majd később kimegy és megnézi a fát. Most el akarta olvasni pár új képregényét.
BUMM! PUFF! PLACCS! AZ, HOGY BELELÖKTÉL EBBE A KÁD FORRÓ OLAJBA, DOKTOR NENENE, NEM JELENTI AZT, HOGY MOST LÁTTÁL UTOLJÁRA! A LÁTHATATLAN BÚVÁRRUHA VAN RAJTAM!

<- Előző | Következő ->