Treehorn kívánsága (5/5)

Treehorn arra gondolt, hogy esetleg egy kis elektromos autót kíván. Pont úgy nézne ki, mint egy rendes autó, csak egy kicsit kisebb lenne. A színén gondolkodott.
“Itt egy kalap, ami pont a megfelelő árnyalatú,” mondta az eladónő.
Treehorn mamája belenézett a tükörbe. “Milyen furcsa a formája,” mondta.
“Idén a furcsa formák divatosak,” mondta az eladónő.
“De legalább ez pontosan a megfelelő zöld,” mondta Treehorn mamája. “Megveszem.”
“Nem fogja megbánni,” mondta az eladónő. “Egy jó kalapnál nincs fontosabb.”
Talán kívánhatna egy repülőgépet, gondolta Treehorn. Kérhetne hozzá pilótát is. Akkor bárhová elmehetne, ahová akarna. A világon bárhová.

Amikor hazaértek, Treehorn letette a palackot a konyhapultra. Még mindig nem döntötte el, mit kívánjon.
“Akaszd fel a pulóveredet a szobádban, Treehorn,” mondta a mamája. “Különben elveszti a formáját.”
Treehorn felment, hogy betegye a pulóverét a szobájába. Most, hogy minden kupac holmiját egy kupacba tette, nagyon sok extra helye lett. Egy repülőgépnek persze nem elég, de egy csomó más dolognak igen. És mivel a fiókos szekrényét is eltolta az útból, van elég hely egy nagy villanyvasút készletnek is, ha esetleg azt kapna a szüleitől.

Treehorn lejött a lépcsőn. A mamája a konyhapultnál állt a zöld kosztümjében és új kalapjában. Felvette Treehorn palackját.
“Nem emlékszem, mi van ebben,” mondta. “Talán hozzáadhatom a zseléhez.” Kihúzta a dugót a palackból és letette a pultra.
Egy leheletnyi füst távozott és a dzsinn ott állt a konyhában. Treehorn mamája kinyitotta a hűtőszekrényt.
“Rendben, mit kívánsz?” kérdezte a dzsinn mogorván. “Igyekezz. Nem érek rá egész nap.”
Treehorn szerette volna, ha több ideje van dönteni. Azt mondta, “szeretném, ha a nevem rajta lenne a szülinapi tortán.”
“Rajta van,” mondta a dzsinn. “Most keresnem kell magamnak egy másik palackot. Fárasztó, de ez a szabály.”
Újabb füst szállt fel és a dzsinn eltűnt.

“Jó lenne, ha a barátaid nem étkezésekkor jönnének át, drágám,” mondta Treehorn mamája.
Treehorn papája jött be az ebédlőből.
“Hogy tetszik az új kalapom, Chester?” kérdezte Treehorn mamája.
“Nagyon szép, drágám,” mondta Treehorn papája. “Biztos nagyon divatos.”
“Az üzletben úgy láttam, hogy megfelelő zöld, de most úgy gondolom egy kicsit más,” mondta Treehorn mamája. “Olyat akartam, ami pontosan ugyan olyan zöld, mint a kosztüm.”
“Minden zöld megy egymáshoz, drágám,” mondta Treehorn papája. “Ahogy a természetben is.”
“A lime zselé mellett döntöttem,” mondta Treehorn mamája.
“Elhasználtam az összes kívánságomat a születésnapi tortámra,” mondta Treehorn.

“Pompás torta,” mondta Treehorn mamája. “És a papádnak és nekem is van egy szép ajándékunk számodra.”
Átnyújtott Treehornnak egy dobozt. Treehorn kinyitotta.
Egy pulóver volt benne, pont olyan, mint Treehorn régi pulóvere, csak nagyobb. Az ujjai jócskán túlértek a kezén. Legalább bármikor fel tudja hajtani.
“Csinos pulóver,” mondta Treehorn papája, “és biztos vagyok benne, hogy sokat fogod hordani.”
A szülei bementek a nappaliba.

Treehorn odament a pulthoz, hogy megnézze a tortáját. Most az állt rajta, hogy BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT TREEHORN. Odavitte az asztalhoz.
Végül elhasználta az összes kívánságát és a dzsinn eltűnt. Treehorn leült a konyhaasztalhoz. Meggyújtotta a gyertyákat a születésnapi tortáján. Aztán vett egy mély levegőt, kívánt valamit és elfújta a gyertyákat.
Így. Biztos volt benne, hogy a kívánsága valóra válik. De ha mégsem, még mindig találhat egy másik palackot egy másik dzsinn-nel valamikor. Lehet, hogy ugyanazzal a dzsinn-nel.
Mindenesetre volt egy tortája. Kihúzta a gyertyákat és felvágta az első szeletet.

<- Előző