Treehorn kincse (5/5)

Miután visszaértek a házba, Bertha néni elköszönt.
“Nem sok korodbeli fiúnak van szerencséje egy ilyen étteremben vacsorázni, Treehorn. A kis barátaid sárgák lesznek az irigységtől ha megtudják.”
Miután elment, Treehorn elindult a kertbe a zseblámpájával. Nem volt olyan sötét, mint az étteremben de azért elég sötét volt.
“Hová mész, Treehorn?” kérdezte a mamája.
“Csak kimegyek és megnézem, hogy az összes levél átváltozott-e már teljesen pénzzé,” mondta Treehorn. “Múltkor még nem voltak teljesen megérve.”
“Tudod, hogy a papád nem szereti, ha sötétedés után kimész, Treehorn,” mondta a mamája. “Várjál holnap reggelig.”

Treehorn meg akarta nézni, hogy van-e valami ennivaló a hűtőben, de dobozok voltak előtte felhalmozva. Örült, hogy a szobájában ott van a sok édesség szelet.
Felment a szobájába és visszakötözte a nyakkendőjét a villanykapcsolóra. Kiolvasott még négy képregényt és megevett hat édesség szeletet mielőtt lefeküdt aludni.

Másnap reggel, amikor Treehorn lement, a papája éppen reggelizett.
“Gondolkodtam azon az egy dolláron, Treehorn,” mondta. “Beteszem neked a bankba egy megtakarítási számlára. Emlékezz rá, a férfi megtakarítása a férfi kincse. Így láthatod a pénzed gyarapodni. Nincs is annál jobb érzés, mint látni a pénzt gyarapodni, Treehorn.”
“Tudom,” mondta Treehorn. "A kertben lévő fánkon is nő. Kimegyek és szedek párat.”
“Nem sok korodbeli fiúnak van megtakarítási számlája,” mondta Treehorn papája. “Ideadod a dollárt és én beviszem a bankba. Sosem lehet túl korán kezdeni a megtakarítást.”

Treehorn kiment, hogy kivegye a dollárt a fa üregéből. Felnézett a levelekre. Minden egyes levél érett volt. Száz és száz bankjegy volt. Talán több ezer. Treehorn aggódott, hogy lesz-e elég hely a szobájában az összesnek.
Ma reggel be tudná küldeni a kupont azért a varázslatokról szóló könyvért. Egy csomó mindent tud majd szerezni. Az erőember készletet, például. Akár két erőember készletet is. Akár kétszázat is, ha szeretné.
Elővette a fa üregéből az AZONNALI VARÁZS-nak címzett borítékot. Aztán kivette belőle a dollárt és bevitte a papájának.

“A zöld virágmintás mellett döntöttem,” mondta Treehorn mamája.
“Az szép,” mondta Treehorn papája.
Treehorn odaadta a papájának a pénzt. Aztán kiment a konyhába.
“Kölcsönvehetem megint a létrádat?” kérdezte Treehorn a festőt.
“Persze,” mondta a festő.
“Az összes levél pénzzé változott,” mondta Treehorn. “Több száz bankjegy van. Megyek és leszedem őket.”
“Továbbra is az a véleményem, hogy a pénzért meg kéne dolgoznia a gyerekeknek,” mondta a festő.

Treehorn fogta a létrát és kiment. Felmászott és azt látta, hogy a bankjegyek kezdenek halványulni. A leveleken már csak George Washington arcképe maradt, és már azok is kezdtek fakulni.
Sebaj, már ővé volt az a sok új képregény. Sokáig tart majd mindet végigolvasni. És talán mire kiolvassa az utolsót, elfelejti, hogy miről szólt az első és kezdheti újra elölről. De ha nem is felejti el, hogy miről szóltak, akkor is újraolvashatja őket.
Visszavitte a létrát a konyhába.
“A bankjegyek elhalványultak,” mondta Treehorn a festőnek. “Mindegyik visszaváltozik levéllé.”
“Mindenkinek megvan a maga baja,” mondta a festő.
Treehorn felment a szobájába. Meg akata nézni, hogy az esőkabátja zsebében van-e a még az UNIVERZUM VÉDELEMZŐJE Társaságnak címzett boríték. Amint megkapja a következő engedélyét, beküldi a kupont a erőember készletért.

<- Előző

Sok szeretettel 💗 fordította ANNA-nak
DODO, 2020. májusában, a 👑 vírus járvány idején