Treehorn megnézte a játék dobozát.
A játéknak az volt a neve, hogy NAGY GYEREKNÖVESZTŐ JÁTÉK.
Treehorn leült az ágy alá hogy befejezze a játékot.
Szeretett mindent befejezni, még akkor is, ha unalmas volt. A tévében is, ha unalmas volt a műsor amit nézett, akkor is végignézte. A játékokkal is így volt. Ezt most fogja befejezni. Hol is tartott? Emlékezett rá, hogy 7 lépést vissza kellett volna lépnie a bábujával, amikor lehívta az anyukája.
Már olyan kicsi volt, hogy a pörgettyűt csak úgy tudta mozgatni, hogy belerúgott, ezért belerúgott. A 4-es számnál állt meg. Ez azt jelentette, hogy a táblán négy mezőt előre léphet a bábuval.
Már csak úgy tudott lépni a bábuval, hogy megfogta és arrébb vitte, úgyhogy arrébb vitte. Jó nehéz volt. Elsétált a táblán négy mezőt. A mezőn ez állt: "GRATULÁLUNK! LÉPJ ELŐRE 13 MEZŐT!"
Treehorn elindult a bábuval de az útközben egyre kisebb lett. Vagy talán ő maga lett nagyobb. Igen, ő lett nagyobb, mert az ágy alja egyre közelebb került a fejéhez. Kihúzta a játékot az ágy alól, hogy be tudja fejezni.
Vitte tovább a bábut, de már nem is kellett cipelnie. Egyre nagyobb és nagyobb lett, minden egyes lépést követően.
- Túl nagy sem akarok lenni - gondolta. Ezért lassan lépegetett tovább az egyik mezőről a következőre, minden egyes lépéssel kicsit növekedve, egészen addig, amíg el nem érte a szokásos méretét. Akkor visszatette a pörgettyűt, a bábukat, a táblát és a leírást a NAGY GYEREKNÖVESZTŐ JÁTÉK dobozába és berakta a szekrénybe. Ha majd legközelebb nagyobb vagy kisebb szeretne lenne, újra játszik vele még akkor is, ha elég unalmas a játék.
Treehorn lement reggelzini és elkezdte olvasni az új gabonapehely dobozát. Száz lufit lehetett vele nyerni. A mamája a nappalit takarította. Bejött a konyhába egy portörlőért.
- Ne könyökölj az asztalra evés közben, drágám - mondta.
- Nézd! - mondta Treehorn. - Megint rendes méretű vagyok, amilyen voltam.
- Nagyszerű, drágám - mondta Treehorn mamája. - Éppen megfelelő a méreted, én a helyedben nem mennék össze többé. Ne felejtsd el megmondani a papának sem este, amikor hazajön. Nagyon elégedett lesz. Ezzel visszament a nappaliba és elkezdett port törölni és porszívózni.
Aznap este Treehorn tévét nézett. Amikor megnyomta a tévén a csatornaváltó gombot, észrevette, hogy a keze világoszöld. Belenézett a tükörbe, ami a tévé fölé volt akasztva. Zöld volt az arca. Zöldek voltak a fülei. Zöld volt a haja. Mindene zöld volt.
Treehorn felsóhajtott. - Nem szólok senkinek - gondolta. - Ha nem mondok semmit, nem is fogják észrevenni.
Bejött Treehorn mamája. - Vedd egy kicsit halkabbra a tévét, drágám - mondta. - Átjönnek Smedleyék egy brigde partira. Fésüld meg a hajad, mielőtt megérkeznek - mondta a mamája és visszament a konyhába.