Egy napon szálka ment Donald-ba.
Egy napon szálka ment Donald-ba.
A lábikrájába ment bele, mikor egy fát taszigált.
Donald mamája élénken érezte fia fájdalmát. Felkészült rá, hogy eltávolítsa a szálkát Donald lábából.
Összegyűjtötte az eszközöket egy tálcára.
Megkérte Donald-ot, hogy üljön le a zsámolyra, majd az ölébe vette a lábát.
Azt mondta Donald-nak, hogy gondoljon valami másra
piacra
csatákra
drótokra
és nagyon jó fényben hozzálátott, hogy kihúzza a szálkát egy
tűvel
és csipesszel.
Donald mamája sikerrel járt.
Megmutatta Donaldnak a szálkát.
Donald kinyitotta a dobozt, amiben biztonságba helyezhette a szálkát.
Felkelt és elindult, örülvén hogy megszabadult a fájdalomtól.
Donald mamája visszahívta őt.
"Alkoholt kell tenni a sebre" mondta.
Donaldnak másodszorra is le kellett ülnie a zsámolyra.
Újra a lábát kellett gyógyítani.
Elfelejtett a piacra, csatákra, drótokra gondolni.
Amint Donald mamája megérintette a sebet az alkoholos vattával, Donald hangosan felkiáltott: "Jaj, ez de fáj!"
Ezután Donald mamája párnákat tett a karosszékbe, hogy kényelmes legyen Donaldnak.
"Sem a tű, sem a csipesz nem fájt", mondta gyengéden.
"Nem furcsa, hogy csak az alkoholos vatta érintése fájt?"
Ezen jót nevetett Donald. Kezdte jobban érezni magát és már pár falatot is bekapott.
